Fellebentjük a fátylat

nagy megtiszteltés ért minket. október 3-án hétfőn a Bem Moziban tartotta Jancsó Miklós a 90. születésnapját. mivel a rendezvény zártkörű volt, így ezen a napon csak éjféltől engedhettünk be vendégeket. reméljük a mester jól érezte magát, nektek meg köszönjük a türelmet!

a nyúl előtt...

2 és fél hét után egy gyors, családi böjt interruptus következett be. még majd a fele idő hátra lett volna, de a szervezet mást diktált. húst és piát. így hát felszabadító érzés volt azonnal berongyolni a Bem melletti szutyok cébéába, és venni egy fél szál kolbászt estére a pálinka mellé. most újra teljes embernek érzem magam, nem beszélve arról, hogy kezdőknek való Szűzek helyett végre újra vérbőséget okozó korsókat szorongathatok a pult mögött. (S.)

Gang nyitóbuli!

tisztelt publikum! örömmel jelentjük, hogy megnyitjuk a Bem Büfé nyílt levegős változatát, a Gangot! NYITÓBULI MÁJUS 27-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN ingyenes ex Csókolom koncerttel (Ujj Zsuzsi és Kaori) 20 órai kezdéssel, ami után Dj Walter és DJ A1 pörgeti a lemezeket. mire számítsatok még? nyitott udvarra, lámpionos hangulatra, cseh sörökre, közel 20 féle páleszre és grill kajákra. buli van akkor is, ha hó esik, mert a Gangon fedél alatt is van élet. házmester viszont nincs! szeretettel várunk mindenkit, törzseket, beesőket, rokonokat és idegen lényeket!

cím: VII. ker. Csengery utca 11. (Csengery u.-Dob u. sarok, körútnál az Örökmozgó mozi mellett kell bejönni, onnan a második sarok)

ja, és a jobb oldalon a BLOGTÁRSAK alatt már ott a Gang linkje is, ha ez itt még nem lenne elég.

Zolka a hangok szárnyán

a kép nemcsak illusztráció! péntek délután tényleg Zolka repült egy kört a steel drum-mal a varázsszőnyegen. a szégyenlősen hátat fordító légikisasszony természetesen egy üveg számos Sopi volt.

-300

tegnap összejött egy 8-as asztal. megint voltak nagy menetek, mint múlt héten is, amikor Csaba mindent vitt, és zsetonjaiból szép kis felhőkarcolókat épített. nekem most nagyon nem ment, ha egy 6-as 3-as helyett végre kaptam kézbe egy Dáma párt, azzal is szívtam. mínusz 3000 zsetonban voltam már, amikor eljött az utolsó leosztás. Attila all-int mondott, Márk megadta, majd én is betoltam az összes zsetonom, gondolva arra, hogy vagy elbukom a maradék 1200-at, vagy kaszálok egy nagyot, és visszaszerzem az önbizalmam. szóval hárman all-int mondunk, jön a mutatás: Attilánál Ász pár, nálam 7-es 4-es, Márkra nem emlékszem. jön a Flop, amiben ott egy kis 7-eske, ráadásul még soresélyre is van lehetőségem. a Turn nem dönt el semmit, majd a River hoz nekem egy 4-est. így lesz egy 7-es 4-es két párom Attila kézben ász párjával szemben. basszus! enyém a kassza, és visszanyerek szinte mindent egyetlen körben. -300 zsével állok fel az asztaltól, és sokadszor megállapítom, gyönyörű ez a játék. (S.)

DAVID YENGIBARJAN koncert, szombat

Az elején virtuóz futamokkal hangolódott össze a közönséggel, akik a végén több, mint két és fél óra után szűnni nem akaró tapssal és kurjongatásokkal hívták vissza a meghalt, majd újra feltámadt muzsikust, hogy egy végső nótával érzelmeinek utolsó hangjait is kifacsarja már állva, mikrofonok nélkül a hangszeréből.
...kultúrák folytak össze, és egy székre ült le a muszlim, a cigány és a keresztény, és együtt zengett bennük a szerelem beteljesülve, boldogan és fájón visszautasítva, kamasz sóvárgással távolról imádva kedvesét, kiáltva a messzi otthon melegéért, a gyermekkori barátokért, kik 13 év távollét után minden nap kilopták a szülői házból száműzött társukat.
...percekig megszűnt a szívünk verni, és csak az ő szíve dobogott felettünk és ölében tartva csupasz lelkét kitárta és becsukta. Harmonika.
Ezután az örmény Arto Tuncboyacian zenekart hallgattuk, már a lejátszójáról, és itta az Ararátot, és mulatott a Bemmel hajnalig.
Köszönjük David, és boldog születésnapot Sándor. Azt hiszem, ilyen emlékezetes estével kell ünnepelni annak, ki ilyen szép kort megélt!
-N-

szkanderrel egy dalért

ez a kis bejegyzés még a tegnapi, hegedűs este margójára kívánkozik. onnan indult az egész, hogy a fiúk kívánni akartak valami siratósat Csongortól, de persze nem tudták szavakkal lebokszolni egymás között, hogy ki kérjen először. így találták ki, hogy akkor döntsön a nyers erő, majd leültek egy asztalhoz szkanderozni. ebből aztán egész kis szkander bajnokság kerekedett, és a hegedülés rövid időre a háttérbe szorult. de legalább a művész kifújhatta magát egy üveg ser mellett. (S)

Csongor a Tünde

amikor fél 10 felé megjelent, még nem volt nála hegedű. de aztán hamar kiderült, hogy száz méterre lakik tőlünk, így felugrik érte. mondjuk biztattuk is erre valamelyest, amit egy kupica Royal felkínálásával nyomatékosított először Tibor, aztán meg a többiek. annak ellenére, hogy itt lakik a szomszédban, még csak először járt nálunk, mondjuk Galíciából, ahonnan tavaly júniusban tért haza, nehéz is lett volna beugrania. egyébkén meg eredendően székely, de amint mondta, ez nem jelent neki semmit, merthogy lelkében valójában nomád, így végig kalapozta már hegedűjével a fél világot. remélem, Csongor, a kissé őrült, de rendkívül kedves utcazenész, tartós színfoltja lesz kis közösségünknek. annál is inkább, mert egy pillanat alatt olyan hangulatot rittyentett, hogy a rögtönzött előadás után alig győzte elfogadni a további meghívásokat a pultnál. játszott ír népzenét, aztán meg magyar népdalt, kevert bele egy kis sámán torokzöngetést és indiai szájdobolást, csak úgy a fűszerezés miatt. először világosban kezdte, aztán a diszkógömb fénye alatt folytatta. játszott, ahogy csak kifért a hegedűjén. láttam, ahogy a virtuóz játéktól egyre több szál lóg le a hegedűről, de nem érdekelte, hogy szétnyúzza, annak ellenére sem, hogy megtudtam, most nincs éppen jól eleresztve, a hangszer húrozása pedig 7 rongyba kerül. de leszarta, mert azt mondta, ha jó a buli, akkor nem érdekli. irigylésre méltó ez a nomád hozzállás. hát húzzad Csongor, amíg húzhatod! (S)

egy megelevenedett festmény rövid története

idilli kép. kivételesen a csatatér szinte üres, a pultnál viszont ismerős hősök pihennek. ha Munkácsy most lenézne fentről, akkor fejét ritmikusan a mennyország egyik puhább falába ütögetné, és halkan átkozná magát, hogy a Honfoglalás után már nem festheti meg ezt a nagyszerű jelenetet is, aminek a címe: Bem serege a híd ostrománál. mert hát nincs szebb annál, amikor a fáradt harcosok összegyűlnek egy ádáz nap után, és leöblítik magukról a rájuk tapadt vért, port és hamut. persze sok idő az ábrándozásra nincs, mert egyszercsak hopp, mintha csak egy kaleidoszkópot ráztak volna meg, a kép hirtelen megváltozik, és máris vagy hatan egy asztalnál találjuk magunkat, ahol vitéz Levente apropójából rögtönzött analízis kezdődik a barátságról. a bátor harcosokból lélekbűvészek lesznek, de harcos énjüket nem feledve, az "Egy mindenkiért, mindenki egyért!" gondolat fennkölt zászlaja alatt, úgy éjjel fél 1-ig még, a bajtársiasság mellett kardoskodnak. (S)

kiküldetés

annyira jófejek vagyunk, hogy február első napjaiban bevágódunk a verdába Nándorral, és lehúzunk a koperi partokra, hogy hazahozzuk a két ex-pultost, Julcsit és Zolit. igazság szerint az van, hogy ők csak egy jó apropót jelentenek a kiruccanásra, mert ki az a hülye, aki nem cserélné le ezt a várost pár napra a tengerpartra és a kiskocsmáira. ráadásul én pont az indulásunk előtt vetek véget az egy hónaig tartó hús-, kávé- és piamentes tisztulási időszaknak, úgyhogy már előre látom, ahogy belevetem magam a (sör)habok közé és úszom a boldogságban. sőt, lehet, hogy már az útravalónak szánt vadszalámis zsömle mellé csomagolok egy-két dobozost, kávét meg majd iszom valmelyik benzinkúton, hagy kapja meg a szervezetem egy dózisban mindazt, amitől hetekig megvontam. készülök az útra meglepi könyvvel is, amiről Nándor nem tud, ha esetleg kifogynánk a szóból. bár ezt azért kétlem, ilyen nem fordult elő az elmúlt 23 évben. aztán amíg nem vagyunk itthon, rendesen viselkedjetek! 6-án meg már találkozunk a David Yengibarjan koncerten. (S)

tam-tam

a pultnál hétfő este egész kis dobszekció gyűlt össze, így ment a verbális jammelés, aminek igencsak örültem, mert mostanában egy különleges hangszer kapcsán eléggé izgatnak az ütős dolgok. szerintem még arra is képes leszek, hogy vegyek egy-két zeneelméleti órát, és persze nem ártana kis ritmusgyakorlat sem. a szolfézs tanárnéni már megvan, Jancsit meg puhítom, hogy mutasson nekem egy-két fogást. Zsombit pedig elég volt hallgatni, ahogy a pult túloldaláról kis kubai nyarat varázsolt nekem a cigifüstbe a Buena Vista öreg nyugdíjasairól szóló eszmefuttatásával. komolyan mondom, ez most még így csapvízzel is jólesett. (S.)