Az elején virtuóz futamokkal hangolódott össze a közönséggel, akik a végén több, mint két és fél óra után szűnni nem akaró tapssal és kurjongatásokkal hívták vissza a meghalt, majd újra feltámadt muzsikust, hogy egy végső nótával érzelmeinek utolsó hangjait is kifacsarja már állva, mikrofonok nélkül a hangszeréből.
...kultúrák folytak össze, és egy székre ült le a muszlim, a cigány és a keresztény, és együtt zengett bennük a szerelem beteljesülve, boldogan és fájón visszautasítva, kamasz sóvárgással távolról imádva kedvesét, kiáltva a messzi otthon melegéért, a gyermekkori barátokért, kik 13 év távollét után minden nap kilopták a szülői házból száműzött társukat.
...percekig megszűnt a szívünk verni, és csak az ő szíve dobogott felettünk és ölében tartva csupasz lelkét kitárta és becsukta. Harmonika.
Ezután az örmény Arto Tuncboyacian zenekart hallgattuk, már a lejátszójáról, és itta az Ararátot, és mulatott a Bemmel hajnalig.
Köszönjük David, és boldog születésnapot Sándor. Azt hiszem, ilyen emlékezetes estével kell ünnepelni annak, ki ilyen szép kort megélt!
-N-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
mit is írhatnék Nándor könnybelábasztó bejegyzése után. talán csak annyit, amit már aznap este is elmondtam nektek: köszönöm Dávid, köszönöm Nándor, hogy mindez létrejött, hogy pont a születésem napjára esett ez a gyönyörű koncert! (S)
VálaszTörlés:-) én köszönöm az élményt...nagyon jó volt! ha lehet kérni, akkor esetleg: még, még, még.
VálaszTörlésés mégeccer: boldog születésnapot Sanyi! :-)
köszi Tünde!
VálaszTörlésa koncert tényleg olyan jól sikerült, hogy valószínűsíthető, márciusban újra fellép nálunk a virtuózkezű David. (S)