2010. március 18., csütörtök

Egy korty jó rum

Igen, Zum megfelelő egyén, hogy megkóstoljam vele az új rumot, amit Venezuelából hozott egy nagyon kedves ismerős. Miért Zum? Mert csak ábrándozik a szerelemről, de éppen nem éli azt, most éppen nem száguld le biciklijével egy erdei úton, hogy a vadul áramló tavasz összeborzolja a haját, és összehúzódásra kényszerítse szemhéjait, ezen kívül nem látom egy bombasztikus regény izgalmát sem szikrázni az íriszében.

Tehát Zum nyitott a szépre anélkül, hogy tele lenne vele, és itt, most ebben az egyszerű kocsmában ez a legszebb dolog, mellyel szolgálni tudok, így érthető, hogy nem pazarolhatom méltatlanra, kinek szerelemtől síkosra ázott ízlelőbimbói bután bámulnának erre a csodára.

Megvetik sokan az alkohol neműeket, sokszor még az is, aki fogyasztja, és nem értik a dicséretét, de én egy kocsmáros vagyok, és csak ilyen alávaló finomságokat kínálhatok és fogyasztok itt magam is.

Otthon lehet, hogy felnyitnám a hűtő ajtaját, és az alsó fiókból kivennék egy jó érett kivit. Éles késsel a nyitott szemetes felett pöndöríteném le széles csigavonalban a héját, és mivel a pajkosan nedves, futurisztikusan zöld, meztelen gyümölcstest vágyakozva gyűjti vissza magára a bár huncut, de fogyasztáskor a torkot mégis kaparászva irritáló szőröcskéket leöblítem. És jöhet a szép, de kissé nyers szexualitást idéző aktus, az édesen fanyar, isteni gyümölcs felfalása.

Máshol vannak ilyes alternatíváink, de a kocsmában, ahova betérünk összefutni cimborákkal, a munka és az alvás közé kerítést vonni italokból választunk, és ez a venezuelai rum a legjobb, bár nem is publikus, csupán egy pult alá rejtett bujaság.

És látom Zum arcán az elégedettséget, szemei szinte befelé tekintenek, mert szokatlan, hogy legfontosabb érzékszervünk itt alig rúg labdába, és átadja helyét a sokkal spirituálisabb társainak: az ízlelésnek és a szaglásnak.

- Egészségünkre – csettint a nyelvével.

-n-

1 megjegyzés: