Csongor a Tünde

amikor fél 10 felé megjelent, még nem volt nála hegedű. de aztán hamar kiderült, hogy száz méterre lakik tőlünk, így felugrik érte. mondjuk biztattuk is erre valamelyest, amit egy kupica Royal felkínálásával nyomatékosított először Tibor, aztán meg a többiek. annak ellenére, hogy itt lakik a szomszédban, még csak először járt nálunk, mondjuk Galíciából, ahonnan tavaly júniusban tért haza, nehéz is lett volna beugrania. egyébkén meg eredendően székely, de amint mondta, ez nem jelent neki semmit, merthogy lelkében valójában nomád, így végig kalapozta már hegedűjével a fél világot. remélem, Csongor, a kissé őrült, de rendkívül kedves utcazenész, tartós színfoltja lesz kis közösségünknek. annál is inkább, mert egy pillanat alatt olyan hangulatot rittyentett, hogy a rögtönzött előadás után alig győzte elfogadni a további meghívásokat a pultnál. játszott ír népzenét, aztán meg magyar népdalt, kevert bele egy kis sámán torokzöngetést és indiai szájdobolást, csak úgy a fűszerezés miatt. először világosban kezdte, aztán a diszkógömb fénye alatt folytatta. játszott, ahogy csak kifért a hegedűjén. láttam, ahogy a virtuóz játéktól egyre több szál lóg le a hegedűről, de nem érdekelte, hogy szétnyúzza, annak ellenére sem, hogy megtudtam, most nincs éppen jól eleresztve, a hangszer húrozása pedig 7 rongyba kerül. de leszarta, mert azt mondta, ha jó a buli, akkor nem érdekli. irigylésre méltó ez a nomád hozzállás. hát húzzad Csongor, amíg húzhatod! (S)