2010. február 7., vasárnap

DAVID YENGIBARJAN koncert, szombat

Az elején virtuóz futamokkal hangolódott össze a közönséggel, akik a végén több, mint két és fél óra után szűnni nem akaró tapssal és kurjongatásokkal hívták vissza a meghalt, majd újra feltámadt muzsikust, hogy egy végső nótával érzelmeinek utolsó hangjait is kifacsarja már állva, mikrofonok nélkül a hangszeréből.
...kultúrák folytak össze, és egy székre ült le a muszlim, a cigány és a keresztény, és együtt zengett bennük a szerelem beteljesülve, boldogan és fájón visszautasítva, kamasz sóvárgással távolról imádva kedvesét, kiáltva a messzi otthon melegéért, a gyermekkori barátokért, kik 13 év távollét után minden nap kilopták a szülői házból száműzött társukat.
...percekig megszűnt a szívünk verni, és cs
ak az ő szíve dobogott felettünk és ölében tartva csupasz lelkét kitárta és becsukta. Harmonika.
Ezután az örmény Arto Tuncboyacian zenekart hallgattuk, már a lejátszójáról, és itta az Ararátot, és mul
atott a Bemmel hajnalig.
Köszönjük David, és boldog születésnapot Sándor. Azt hiszem, ilyen emlékezetes estével kell ünnepelni annak, ki ilyen szép kort megélt!

-N-

3 megjegyzés:

  1. mit is írhatnék Nándor könnybelábasztó bejegyzése után. talán csak annyit, amit már aznap este is elmondtam nektek: köszönöm Dávid, köszönöm Nándor, hogy mindez létrejött, hogy pont a születésem napjára esett ez a gyönyörű koncert! (S)

    VálaszTörlés
  2. :-) én köszönöm az élményt...nagyon jó volt! ha lehet kérni, akkor esetleg: még, még, még.
    és mégeccer: boldog születésnapot Sanyi! :-)

    VálaszTörlés
  3. köszi Tünde!
    a koncert tényleg olyan jól sikerült, hogy valószínűsíthető, márciusban újra fellép nálunk a virtuózkezű David. (S)

    VálaszTörlés